Szeptember 30-án az Idősek Világnapja alkalmából osztálytársaimmal, Jóföldi Emesével és Székely Palival, valamint iskolánk igazgatónőjével ellátogattunk a kisalagi Idősek klubjába,ahol kis műsorral és ajándékkal kedveskedtünk a Klub tagjainak.

 A rövid programot magyartanárnőnk segítségével állítottuk össze. Velünk jött a tizenkettedik osztályos Urbán Jonatán is, aki fényképeken örökítette meg az eseményt.

Az Idősek Világnapját az ENSZ közgyűlése 1991-ben határozta meg, és tette október 1-jére. Napjainkban körülbelül 600 millió hatvan év feletti személy él a világon, 2025-re pedig már kétszer ennyien lehetnek. Az idősek sokat segíthetnek: aki még tud, önkéntes munkával, mások unokáik, dédunokáik őrzésével, tapasztalataik átadásával.

A kis műsor felolvasásból és éneklésből állt. Először a Te csak az Istennek országát keresd című éneket énekeltük, majd Ady Endre Köszönöm, köszönöm, köszönöm című versét olvastam fel, melyben a költő visszatekint az életére, és Isten elé állva mindent megköszön neki. Ismét ének következett Atyám, két kezedben címmel, amit Mary Stevenson: Lábnyomok a homokban című rövid írása követett. Ez egy emberről szól, aki álmában egy tengerparti fövenyen végigsétál az életén az Úrral, de mikor visszatekint, a legnagyobb nyomorúságokban csak egy pár nyomot lát a homokban. Kérdőre vonja Istent, aki válaszában megmondja: a legnehezebb próbák alatt vállán hordozta őt. Ezt a művet egy vidám hálaadó ének követte, a Hála, hogy itt a csendes reggel, s utána Romhányi József egy versét olvastam fel Szamárfül című gyűjteményéből. A tréfás vers jókedvre derítette az időseket. Miután a programmal végeztünk, az igazgatónő füzetbe fűzött fóliákban oda adta a két alsó tagozat által készített rajzokat az intézmény vezetőjének. Az iskola ajándékaként még háromféle színű kis labdácskát osztottunk ki az idősek között, majd a klub vezetője megmutatta nekünk az emeletet is. A földszintre visszatérve írtunk a vendégkönyvbe. Ezután meghallgattuk az időseket, akik egy éneket énekeltek nekünk.

Az idős (főleg) nénik jól láthatóan örültek nekünk. Tetszettek nekik a versek és az énekek, és örömmel ültek a megfelelő helyzetbe, vagy álltak félre, hogy Jonatán fotózhasson.

Mielőtt elmentünk, meg is hívtak minket karácsony környékére. Jól éreztük magunkat; jó volt látni, hogy örömet szereztünk. Örülök, hogy ott lehettem.

Kertész Gábor, 11. osztályos tanuló